2019 március
..idén január végén Isten és gyerekkori barátom Csupi jóvoltából néhány napot lyonban töltöttem, Bocuse d’Or ügyben…most nem a versenyről szeretnék írni, hanem arról, hogy egy város építészetét és gasztronómiáját hogyan alakította egy szakma, egy mesterség évszázadokon keresztül……..mert miről is van itt nagybaszó….hát a takácsokról…a selyemszövőkről…….a XV. Század elején a lyoni városatyák úgy döntöttek, hogy a leruppótlanodott lakosság miatt, vásárokat szerveznek…először évi kettőt…később évi négyet….hogy vonzóvá tegyék….nem kértek sem vámot, sem helypénzt…. jöttek is a népek jó kedvvel bőséggel…főleg a talján kereskedők..innen is a firenzeiek…ők hozták a tengerentúlról érkezett árút a genovai kikötőből…selyem, brokát, bársony…kakaó, cukor,üvegárú..és vitték a finom sajtokat, borokat…a híres bressi tyúkot és egyéb finomságokat…a jó lyoni pógár, meg úgy döntött, hogy ha már ily egyszerűen hozájutott a textilhez….elkezdett takácskodni…szőtte a selymet…na nem úgy mint az elvtársak….kicsit hatékonyabban…igaz volt piac, mert a királyok, gerófok, bárók, de a gazdag polgárok is vették a szép függönyöket….fali kárpitokat, és kellett az anyag a kanapékra, rekamiékra, fotelekre, székekre…és egyéb bútorzatra…egyre több lett a takácsmester….emiatt az új lakóházakat már úgy építették, hogy egy vagy akár kettő magas belmagasságú szoba legyen benne ( 4-5 méter) a szövőszékek miatt…en plus megjelentek az építészetben a”traboul”-ok…fedett átjárok a házak között….mégpedig azért, hogy rossz idő esetén is vigyázva szállíthassák a textilt a varrodák között…ha végigmész lyon óvárosában ….hát ámulat….a rafinált lépcsőházak, trükkös belső udvarok…rejtett átjárók…és mindez azért mert a takinger praktikusan építkezett….na és akkor jöjjön a bouchon…….képzeld a bouchon is a takácsok miatt jött létre…ezek az emberek sokat bulcsáztak….napi 12-14 órát…kellett a jó halózás…együtt ebédeltek hosszú asztaloknál, mit szerettek ??…nem hinnéd….pacal….köröm…borjúvese…borjúmáj…velő….rafkós előételek nagy tálakban….na most figyelj….lyonban van 24-25 híres bouchon….minden külföldi ezeket keresi..még a maszkos japán is itt eszik, az amcsi milliárdos is….és ugyanúgy mint kétszáz éve….na hogy megy??…van egy tábla…ott felsorolják a főételeket…abból választasz egyet…de előtte hoznak nyolc nagy tálat, ebből veszed az előételeket….hát ezek meg…isteni…marinált halsaláta…savanyú szafaládé….hideg disznóságok…krumplisaláta főtt csülökkel savanyúan…persze házi a máró hozzá…de vigyázz ember , mert be ne kajálj mert később már nem tudsz enni…mi a Chabert nevű egységben voltunk Csupival…mutyiban ( a kevés itthon használt szleng szó ami francia eredetű: moitié :fél …felezett “) megettünk egy borjúfejet meg egy rántott lábat….nem volt hibája….excellent…majd sajtok….a végén vörösboros körte….aszalt szilva likőrben…haáááttt…..nehéz volt felállni…a menü táblát lefotóztam…nézd meg…ja és az isteni pacalok….ebben nagyon erősek…roston, rántva, töltve….mindenhogy ehetsz pacalt…szóval a jó selyemszövő takingerek nyomán eszel ma is !…és végül Paul Bocuse…a legenda…minden róla szól ebben a városban…a régi vásárcsarnok most „ Les Halles de Bocuse”…itt már csak bisztrók vannak..de a város bármely vendéglátóegységében Bocuse fotó a falakon….a kötény, a drekó , a pohár tányér…és egyáltalán minden Bocuse…a versenyen a díjátadás után megkérték a nagyérdeműt, hogy emlékezzenek a mesterre, aki tavaly ment el …levetítettek egy kisfilmet, majd nem néma vigyázzt rendeltek el, hanem egyperces tapsot….hihetetlen volt tényleg….szétverték tapssal a termet….azt hiszem ő tényleg a legnagyobb +++!!!…..a végére még egy érdekesség, hátha nem vágod…1831.ben a lyoni textilszövők , a canut-ok megkérték a prefektust, hogy segítsen tárgyalni a gyárosokkal, hogy fixálják a selyem árát….akkoriban csökkent ugyanis….és így az ő bérük is….a gyárosok azonban mint mindig és mindenkor, nem akartak rendesen pengetni…csökkentették az árakat…a tőkés mán ilyen….a jó takingerek meg utcára vonultak, sztrájkba léptek…ami akkor tiltott volt….a király kirendelte a katonaságot….végül 600 áldozattal járt az első lyoni textilforradalom……..az akkor épp párizsban turnézó Liszt Ferenc…szimpatizált a takácsokkal és megírta a Lyon című zongora etűdjét…melynek mottója a következő volt: „ Dolgozva élni, vagy harcolva meghalni”……aki nem volt lyonba az menjen…aki volt az úgyis megy még….
Endresz István 
Leave a comment