Budafok Kutyavilla halászcsárda

…meg néhány apróság Budafokról….

…a török időkben kedves kis falu…kis zsellérfalu állt itt…Promontórium néven futott akkoriban…szerbek, németajkúak és kicsit kevesebb magyar …aztán a török gondoskodott róla, hogy kiürüljön a térség…és sokáig néptelen volt a terület….1714-ben Savoyai Jenő herceg királyi adományként megkapta Csepel szigetet en plus gyümölcsösnek Promontort…tudod az a Savoyai aki a törököt móresre tanította és kiverte mindenhonnan…most meg lovasszobor meg park budafokon ahol van bevásárlóközpont és vehetsz léviszt meg krokodilos pólót….a herceg felpezsdítette az alvó települést….kastélyt épített, utakat, beindult a dunai hajóforgalom…volt miért….a cseplieknek és a pestieknek megtetszett a hely…kiváló zöldség és gyümölcstermesztő hely lett….kellemes lankáin jó minőségű szőlővel…később Törley József megvette a hercegi kastélyt….tovább építette, majd elképesztő munkával megalapította a bor és pezsgőgyárat…a környék olyan változáson ment át hogy ihaj…1886-ban Promontorból Budafok lett….és jöttek és jöttek az új gyárak, üzemek…Törley pezsgőgyár…utóda Francois…Keglevitch István konyakgyár, Dékány Péter és társa konyakgyár, Czuba Durozier és társa konyakgyár, Herz Adolf fémárúgyár, Brázay féle sósborszeszgyár, Feder Csák agyagárúgyár, Unio magyar általános gyufagyár…etc…etc…menő hely lett budafok…sok ambernek adott munkát és sokan letelepedtek….megynyílt a Kaszinó, megalakult a helyi Dalárda, Önkéntes tűzoltóság, Sportklub, Kádárok egylete, Hordójelző hivatal, Magyar Királyi pincemesteri tanfolyam….volt már munkás…volt polgár….kell a szórakozás….és megynyíltak a kisvendéglők , kocsmák….de nem csak a helyieknek, hanem a pestieknek és a budaiaknak is…ők hajóval érkeztek az akkor már felkapott kirándulóhelyre…mai nyelven…cool és fancy volt a pálya…na végre megérkeztünk a helyünkre…Paul Péter vendéglős és egyben főszakács alatt fénykorát élte a csárda…a hal adott volt…frissen hozták a helyi halászok…a zöldség, gyümölcs szintén helyi…még a paprika is….nagypolgárok, grófok, bárók, színészek, festők, írók kedvenc helye volt…itt ismerkedett meg Krúdy mester Bródy Sándorral…a Mester leírta hogy Bródy a Magyar Hírlap főszerkesztőjével Fenyő Sándorral mulatott fiatal színésznők társaságában….milyen fura ízlése volt….Krúdy a Kutyavilla című írásában kiváló képet ad a hely hangulatáról…itt írja, hogy Bródy a vendéglő engedélyével maga főzte a halászlét….tanította a fiatalokat a fortélyokra…meleg nyári napokon, még úszásoktatást is vállalt…igaz hogy csak hölgyeknek…ragaszkodott a színésznőkhöz….nem szaporítom a szót, hanem Krúdy fenti írásából idéznék…”

„A Kutyavilla romantikus halászcsárda volt, és Bródy úr gyakran hordozá ide azokat a hölgyeket és urakat, akiket meghódítani akart.

Lágymányoson túl, a Kamara-erdőtől nem messzire, a Duna- parttól a folyamba nézegetve álldogált egymagában a Kutyavilla, mint valami betyárkorszakbeli csárda, pedig az alföldi romantika nem ért el idáig.

Bródy úr, mint „az irodalmi naturalizmus korszakának romantikus feldolgozója” – vagy nem is tudom már, mit is írt róla valamely irodalmi történész: a Kutyavillában olyanformán szokott megtelepedni, mintha esze ágában sem volna többé Pestre visszatérni. Elkérte a kocsmárosné – egy kis, heptikás asszonyság – kötényét, akinek az volt a legnagyobb bánata, hogy az ura örök időre ki volt tiltva Pestről, mert önhibáján kívül ellentétbe keveredett a rendőrséggel – a kötényt a derekára kötötte, és a konyhában főzött a vendégeinek, akiket magával cipelt Pestről. “

…persze Bródy sem volt mindig sikeres szerelem ügyben, íme….én ezzel az idézettel búcsúzom….és remélem Kutyavilla és Budafok ügyben kicsit előre léptünk…

“

Bródy úr magába mélyedve, hosszan elgondolkozva szívogatta szivarját, mintha nagyon messzire kalandoznának a gondolatai a Kutyavillától.

– Mondja Sándor, nem szerelmes maga! – kiáltott fel hirtelen F. S. szerkesztő, akinek volt némi élettapasztalata – éppen Bródy úr tanításai nyomán.

– Attól félek, hogy eltalálta bajomat – mond csendesen a regényíró. – Külföldre, Ausztriába kell mennem, ahol egészen más emberek vannak, mint nálunk. Például Gasteinban, ahol legalább Ferenc Józseffel együtt hallgatom az eső zuhogását. Nagyon megnyugtató dolog az, hogy az Öregúr is abban a városban van… Nagyobb baj nemigen történhetik az emberrel.”