………egy kis lósport…Kincsem a magyar csodaló…

54-szer indult versenyen…54-szer nyert…megvizsgáljuk

1874 március 17….fontos dátum Blaskovich Ernő tápiószentmártoni lótenyésztő életében…megszületett Kincsem…májsárga kancacsikó..anyja Waternymph, apja Canbuscan….a takarékosságáról híres földbirtokos ,lótenyésztő Ernőbá, kinek már hét csikója bóklászott az istállóban….úgy döntött, hogy eladja őket….és most figyelj kistigris….hat elkelt..a nyurgalábú „ügyetlen májsárga „ a nyakán maradt Ernestonak…( micsoda mákja volt!!) háromnegyedéves volt a kissárga, amikor Ernőbá beíratta a gödi idomáriskolába,melyet nem sokkal előtte nyitott meg Robert Hesp, egy angol tréner…innentől az angol májsztró foglakozott a lóval…minden versenyre elkísérte…tehát a mester kemény munkára fogta a nyugodt kancát…aki kiválóan dolgozott…a takarmányozása is első osztályú volt, mert a környéken termett a legjobb minőségű zab hazánkban……és eljött a nagy nap 1876.junius 21.-én berlinben debütál egy kétéves versenyen..fölényesen nyer….majd két hónapig németországban versenyeztetik…frankfurt, baden-baden…hannover, hamburg…mindenhol tönkreveri a mezőnyt… itthon is bemutatkozik a soproni Polgár díjban…majd október 15.én a fővárosban egy Kétévesek versenyén indul..később bécsben és prágában fejezi be az idényt…mindenhol fölényes győzelemmel..1877.-ben kirobbanó formában van…ebben az évben futott legtöbbször…tizenhétszer indították..május 21.-n Osztrák derby…a tribünön Sissi ,Franzi és a kis Rudolf..mindhárman gratulálnak a tulajnak…..1878…négyéves..és eljött a nagy megmérettetés..anglia a lóversenyzés őshazája..aug.1.-én a híres Goodwood Cup…behúzza lovasa az angol Michael Madden….leírhatatlan az ünneplés..Albert Edward trónörökös a páholyában fogadja a Kincsem tímet…ekkor nevezik el a kissárgát „ Hungarian Wonder”-nek…jöhet a francia Dauville híres grand prix…itt nagy ellenfele a legjobb francia hároméves Fontaineblau…másfél lóhosszal nyer…aztán 1878 szeptember a Grosser Preis von Baden futama…itt már olyan híres hogy eljön Maria Pawlovna az orosz cár lánya..de mi volt még itt skacok?….hát az hogy döntetlen lett a verseny..az ellenfél Henckel Hugó Prince nevű ménje…de Blaskovich nem egyezik bele…rövid pihenő után új futam …csak ketten…hat hosszal bombázza szét szegényt…ráadásul úgy,hogy a táv felénél egy kutya fut mellettük,zavarva a lovat……1879 október 21. Kancza díj pesten…tíz hosszal nyer…ez volt az utolsó versenye..hátsó lábán csontkinövés keletkezett..” csánkpók”….visszavonul VERETLENÜL …….aki esetleg nem ismerné….a csodaló spanja egy helyes tarka kiscica volt….mindig a sárgával volt…együtt aludtak….a cica sokat pihent a ló hátán…naaztán amikor angliából áthajóztak frankhonba, eltűnt a cica…Kincsem depressziós lett…nem evett…búskomoran álldogált…példátlan nyomozás után három hét után megtalálták…a korabeli leírások alapján sosem látták a lovat olyan boldognak mint amikor visszavitték a cicát az istállóba…..igen intelligens ló volt….egy példát engedj meg lécci…gazdája Kincsemet mindig egy kis virágcsokorral várta a verseny után…ezt a fejszerszámára erősítette…Kincsem a verseny után örömmel sietett gazdája felé és amikor összetalálkoztak minden esetben öntudatosan lehajtotta a fejét,hogy ezzel is megkönnyítse a csokor felrakását…egy ízben hogy-hogynem elmaradt a csokor és a ló hiába hajtogatta a fejét, nem kapta meg a megszokott díszt…megmakacsolta magát, szétvetette a lábát és nem lehetett az istállóba vezetni…végül az egyik lovászfiú a közeli bokorból, levelekből összedobott egy kis csokrot…Ernőbá rányomta a búrára…és Kincsem vidáman bedzsalt a boxba…….és végül ha neadjisten valaki nem vágná hogy mé híjják a versenyeket derbynek akkor most megtudhatja…persze angol mi más is lehetne ..1779.ben a Jockey Club elnöke Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára….a „névadást „ pénzfeldobással döntötték el….a Lord Derby nyert ígyaztán minden nagy verseny azóta derby….és legeslegvégül két Churchill idézet….„ Van valami a lovak külsőjében, ami jót tesz az ember bensőjének”„Az élet egyetlen pillanata sem kárbaveszett idő, amit nyeregben töltünk”