2019.december..
.olvasom Konrád Lorenz “Salamon király gyűrűje” című könyvét…na elővettem a madaras emlékeimet…mindig szerettem a papagájokat…az első fotó 1989 london portobello…a fotókon látható jákó meg saját…Tánci…a színes madarakkal meg Rodoszon okoskodtam kb nyolc éve….na idézem Lorenz mestert a könyvből…” A híres berlini ornitológusnak, Lukanus ezredesnek is volt egy szürke papagája, amelyet emlékezőtehetségetett közismertté. Lukanus sok más madár mellett egy szelíd búbosbankát is tartott, bizonyos Bubika nevezetűt, s ezt a nevet a jól beszélő papagáj hamarosan megtanulta. Sajnos, a búbosbankák fogságban nem élnek hosszú ideig, a szürke papagájok bezzeg annál tovább. Bubika tehát némi idő elteltével távozott az árnyékvilágból, a papagáj meg látszólag még a nevét is elfelejtette, legalábbis nem emlegette soha többé. Kilenc – nem tévedés! – pontosan kilenc esztendő múlva Lukanus ezredes egy újabb búbosbankát kapott valakitől, s amint a papagáj megpillantotta a madarat, azonnal felkiáltott, sőt, többször meg is ismételte: „Bubika… Bubika “…hát így….a jákó tényleg ilyen okos….
Endresz István 
Leave a comment