..César Manrique…Lanzarote….megvizsgáljuk

..ritkán kezdek kérdéssel, de most igen…létezik-e a mai kapzsi világban, hogy egy, igen egy ember megálmodja, hogy ahol születtünk ott ne csak lakjunk, hanem éljünk ?…………létezik de a világon ez az egy…..az tutti !Na csapjunk a lovak közé…..Lanzarote a hét kanári sziget egyike, legközelebb van afrikához……kopár vulkanikus táj…mintha a marson lennél…misztikus vörösesbarna sziklás hegyvonulatok, fekete tengerpart….mindenhol szürke homokos talaj és a mai is működő Timanfaya vulkán…egész évben igen szeles időjárás….az megvan hogy , honnan ismered fel az világ bármely táján, hogy ha valaki újzélandi??…onnan hogy bárhol van fogja a kalapját !…na Lanzaroténél már csak Új Zéland szelesebb…..na ezen a szigeten született César Manrique 1919-ben Arrecifében…ő egy festő, szobrászművész, építész, filozófus…tájépítész, szerintem a kora egyik legnagyobb zsenije….Madridban tanult, majd a hatvanas években New Yorkban okoskodott…..majd 1967-ban visszatér szülőföldjére…gyerekkori barátja az akkori tartományi kormány főnöke „ a cabildo insular „ elnöke…akivel megbeszéli…hogy és most figy……….olyan szép kis hely ez ahol mi születtünk, és annyira különleges…maradjon meg annak…munkához látnak, és megszületnek azok a rendeletek, melyek megtartották a szigetet annak ami volt…évszázadok óta………Manrique kitalálta, hogy az épületek legyenek fehérek, zölddel és kékkel..jól megy a szürkés-fekete talajhoz…és ne legyenek magas épületek….felhőkarcoló szállodák, mint a szomszédos kanári szigeteken….Haria nevű kis helyen építette fel a saját celláját…ma ez egy múzeum, a saját nevét viselő alapítvány tulajdona…varázslat++!!!!…..régi vulkanikus üregekben alakította ki a lakótereket….ablak nincs sehol…minden eszköz és dísztárgy sajátkezű munkája…a dekorációban csak a Picasso, Míró és Dali által ajándékozott festmények az idegen cuccok…úgy érzed magad, mintha egy más bolygón lennél…különleges érzéke volt a színek és a formák, a talaj és a növényzet ötvözéséhez….minden helységben valami váratlan jön….csobogó vizesések….kaktuszőrület a kovácsoltvas tárgyaiban…asszem ilyen izgalmas múzeumban még nem jártam………na befejezem a cotcodationt…melózz te is nézz utána…és ha teheted…menj el …megéri……na még egy búcsú sztori…Manrique is egy érzékeny művészember volt…azt mondják hogy még Dalinál is sértődékenyebb….na az nem kis dolog…egyébként János Károly király nemesi rangot adományozott neki…szal…a hetvenes években németországban kiállított egy neves galériában..a megnyitó után egy újságcikkben megcinkelték…azt írta le a jó tollnok, hogy a vulkánokat ábrázoló képei, nem elég megragadóak és nála a természeti erők puszta dekorációs célokat szolgálnak. A következő napon rövid hirdetmény jelent meg a környék összes újságjában,melyben a galéria igazgatója sajnálattal közölte: Manrique mester az összes képével együtt váratlanul távozott !…hát így..