…ha valaki nem tudja,…. én cirka negyven éve gyűjtök papírrégiségeket….fotókat, számlákat, képeslapokat, számolócédulákat….ma reggel a rendezgetés közben találtam egy képeslapot…1901 nápoly…spagetti….na…megvizsgáljuk……..” egy olyan nép, amely a spagettievést feltalálta, nem birkózik meg egyszerűen a kormányalakítással sem „ / Ugo Tognazzi /……vágjunk bele….a spagetti eredetéről sokáig nagy vita volt….a nemzetközi nagytudásúak Marco Polo 1292.-i ázsiai útjához kötik ezt a komoly halózást…. mármint hogy onnan hozták az első adagot …persze a jó taljánok ezt azonnal megcáfolták….merthogy …: képzeljétek el hogy ligúriában Pontedassio nevű kis pici községben…( 2300 lakossal) van egy tészta múzeum….na itt a” Museo storico degli spaghetti” -ben írásos anyag van arról , hogy egy elhunyt katona hagyatékában szerepelt egy „ macheronival töltött kosárka”….én egyébként ebben a vitában nem lehetek döntőbíró….de nem is kell…mert úgy gondolom , hogy az egész világon nincs ember, akinek a spagettiről nem az olaszok jutnak eszébe…….és most én nem is okoskodnék többet, hanem az öt nyelven publikáló kiváló Lénárd Sándor orvos, költő , író, műfordító, szakácskönyvéből idéznék… „Persze semmi se annyira egyszerű, hagy el ne lehetne rontani. Hadd rögzítsünk tehát bizonyos alapszabályokat:Bármennyire hihetetlennek lássék is, igenis lehet az oly hosszúnak tetsző spagettiszálakat egyetlen egyszerű villával a szánkba juttatni, anélkül hogy a szomszédunk ruhafa, abrosza kényszerű kóstolót kapjon a sugóból. Négyéves kis rómaiak játszva megbirkóznak ezzel a feladattal. A pastasciuita-evés nehézségei nem hasonlíthatók a zongorázáséihoz; ennek ellenére persze, első kísérleteink során türelemmel kell eljárnunk. Ám dühöngve kést kérni, a spagetti apróra vagdosni, aztán kanállal magunkba lapátolni, ez az, ami nyilvános helyen végképp tilos, ha nem akarjuk, hogy barbárnak tartsanak bennünket. Csakígy tilos a konyhaművészet könyörtelen szabályai szerint a hosszúnak tetsző spagettiszálakat darabakra törni, amikor vízbe dobjuk.És tilos a forró, frissen leszűrt spagettit hideg vízzel “nyakon önteni”.Ha valaki efféle bűnökre vetemedik, úgy néznek rá Olaszországban, mint Angliában arra, aki azzal dicsekszik, hogy puskával vadászott rókára. Aki késsel ér a halhoz, még számíthat bocsánatra; de ha a pastasciuttát vagdosod, tördeled vagy hideg zuhanyban részesíted, kárhozott léssz örökre.Súlyos hibát követ el, aki a fővő postáról túl hamar – vagy túl későn – önti le a vizet. Jaj annak, aki ezt a problémát órával a kezében akarja megoldani! A víz a tengerszinten 100 Celsius foknál forr, magasabban fekvő vidékeken alacsonyabb hőfokon. Már a szentatyák villájában, Castel Gandolfóban is valamivel tovább kell főzni a pápai asztal spagettijét, mint a Vatikánban; annál is inkább, mert őszentsége XXIII. János szakértője a témának. A főzés ideje természetesen a tésztaszálak vastagságától is függ.A nápolyi gyárak által készített pasta valamivel olcsóbb, de könnyen szétfő. Az északiak több időt kívánnak, de a pasta tiene la cottura, bírja a főzést, és kemény marad (al dente, hogy érezzük a fogunk alatt), még ha egy perccel túllépjük is a kritikus pillanatot.Tény, hogy egyetlen római háziasszony sem merészelné a spagettit a forrásban lévő vízbe dobni, ha a vendég még nem érkezett meg. Mert ha tíz percet késik, akkor szétfőtt vagy hideg, ragacsos pasta várná, ami egyszerűen elképzelhetetlen. Csak ha már az egész család ott ül a ház vendégével, hangzik el a bűvszó: “butto giú la pasta” – bedobom a pastát. A várakozás tíz-tizenöt percét igazi pastasciutta come Dio comanda jutalmazza. Isten se rendelhetné különbül. „
…”Mindent, amit láttok, a spagettinek köszönhetek”. Sophia Loren
Endresz István 
Leave a comment